| A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1918. október 8-i Kiáltványában körvonalazta szociáldemokrata programját. Kunfi Zsigmond által fogalmazott deklaráció önáló Magyarország megteremtését, demokratikus átalakulás megvalósítását követelte.
1918. október 24-én a Károlyi-párt, az Országos Polgári Radikális Párt és az MSZDP megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, mely ellenkormányként alakult a nemzetiségiek pártjaiból. Elnöke Károlyi Mihály lett. A Nemzeti Tanács kiáltványában egy polgári demokratikus berendezkedés programját fogalmazta meg, amit összhangba kell hozni a háború lezárásával, és a nemzeti területi problémákkal. A Nemzeti Tanács megalakulásával egyidőben lemondott a Wekerle-kormány. IV. Károly azonban nem nevezte ki Károlyit miniszterelnökké. Október 27-én a király József főherceget nevezte ki homo regius-szá, király helyettesévé. Október 28-án hatalmas tömeg követelte, hogy a Nemzeti Tanácsból alakuljon meg az új kormány. A lánchídi csata során a rendőrség a tüntetőkre lőtt, de október 29-én már a rendőrség is csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. József főherceg homo regiusként Hatodik Jánost bízta meg. Október 30-án a Conti utcai börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. Elfoglalták a postát, telefonközpontot, katonai raktárakat. November 1-re általános sztrájkot hirdettek, melyben a vasutasok is részt vettek, így az ország közlekedése is megbénult. Károlyi kormányát a Nemzeti Tanácsból alakította meg. Programja az ország függetlenségéről és a választójog demokratikus refomjáról szóló törvények megalkotása, amnesztia a politikai elitélteknek, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogok biztosítása, a parasztok földhöz juttatása, munkaügyi és népjóléti intézkedések, szociális törvények létrehozása. Nekiálltak a népőrség és a nemzetőrség felállítására. A nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelték el. Linder Béla hadügyminiszterként elrendelte, hogy a magyar csapatok tegyék le a fegyvert.
1918. november 3-án Padovában fegyverszünetet írtak alá, mely csak azt írta elő, hogy a Monarchia csapatai az 1914-es határok mögé visszahúzódnak.
1918. november 5-én az antant engedélyével a szerb hadsereg megkezdte a Szerémség, Bácska és Bánát megtámadását. Az antanthatalmak keleti frontjának főparancsnoka, Franchet d'Esperey tábornok november 7-én fogadta Belgrádban Károlyi vezette magyar küldöttséget. A fegyverszüneti egyezmény előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén Szegedig, onnan Szabadka-Baja-Pécs vonalon a Dráváig húzódó vonaltól délre és keletre eső területeket, valamint előírta a hadsereg leszerelését.
November 8-án Nagyszombatnál és Trencsén térségében cseh csapatok lépték át az országhatárt.
Linder Béla november 9-én lemondott, s az új hadügyminiszter Bartha Albert lett. November 11-én elrendelte az új, magyar hadsereg felállítását, a nemzetőrség és a polgárőrség átszervezését. A belgrádi konvenciót november 13-án írták alá a magyarok, de ekkor már a szerb csapatok elfoglalták Szabadkát, a csehek elkezdték az általuk követelt 20 vármegye megszállását, amikre a belgrádi fegyverszünet nem vonatkozott. Károlyiék szerették volna elérni az ország francia-angol-amerikai antant megszállását, de november végére csak antant-missziók érkeznek Ferdinand Vix parancsnoksága alatt.
1918. november 13-án IV. Károly aláírta a eckartsaui nyilatkozatot, melyben felfüggeszti királyi jogainak gyakorlását. Magyarország államformája népköztársaság lett.
1918. november 15-én megalakult a Magyar Országos Véderő Egyesület.
1918. november 16-án a képviselőház kimondta önfelosztását. A Nemzeti Tanács ismertette a néphatározatot.
1918. december 2-án Románia engedélyt kapott az antanttól, hogy a belgrádi konvencióban megszabott demarkációs vonalig előrenyomulhat. Bevonultak Marosvásárhelyre, Besztercébe, majd Brassóba. December 8-án a kormány Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárt kinevezte Erdély főkormánybiztosává, hogy szervezze meg a fegyveres ellenállást (székely hadosztály). December második felében a románok engedélyt kaptak a bukaresti francia misszió vezetőjétől, hogy átléphetik a belgrádi konveció által meghúzott vonalat, így december 24-én bevonultak Kolozsvárra. December 26-án a román király bejelentette Erdély egyesülését Romániával.
December elején Vix követelte a magyar kormánytól a Felvidék kiürítését és átadását Csehszlovákiának. A Csehszlovák hadsereg december utolsó hetében bevonultak Eperjesre, Kassára, majd Pozsonyba. Délvidéken az utódállamok katonai lépései egymás közti súrlódással is jártak. A fegyveres konfliktus megelőzése érdekében a balkáni francia expedíciós hadsereg bevonult Szegedre, és szétválasztotta a román és a szerb-horvát csapatokat. 1919. január 18 elkezdődött a párizsi békekonferencia. Az utódállamok rögzítették területi követelésüket, s tiltakoztak az ellen, hogy a vitás területeken népszavazás döntsön a hovatartozásról.
Kun Béla a keleti fronton harcolt, orosz fogságba esett. Megismerkedett a bolsevista eszményképpel, s hazatértekor hozzákezdett a kommunista párt megszervezéséhez. 1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A Vörös újság vezércikke szerint céljuk a kapitalizmus megdöntése, szocialista forradalommal a proletárdiktatúra megteremtése.
1919. január 11-én Károlyi Mihály lemondott, s a Nemzeti Tanács köztársasági elnöknek nevezte ki, ideglenes államfői hatáskörrel. Károlyi Berinkey Dénest bízta meg az új kormány megalakításával. A kormány eredménytelenül próbált fellépni a kommunisták ellen. A minisztertanács már január végén felhatalmazta a belügyminisztert, hogy megelőző intézkedéseket vezessen be a kommunista agitációval szemben, esetleges puccs elhárítása érdekében. Több helyen munkások, munkástanácsok foglaltak el üzemeket, vették át városok közigazgatását. Február 20-i tüntetés ürügyén a Népszava székháza előtt lövöldözésre is sor került. Február 21-én letartóztatták a KMP vezetőinek többségét, a párt helységeit bezárták, a Vörös Újságot betiltották. Néhány hét múlva a Gyűjtőfogházban Kun Béláék pártirodát nyitottak, s március 11-én Kun Béla már a börtönből szabta a feltételeket a szociáldemokrata vezetőknek, esetleges együttműködésre vonatkozólag.
1919 januárjától az ellenforradalmi szervezetek aktivizálódtak. Január 19-én a MOVE elnökévé Gömbös Gyulát választották. A kormány igyekezett fellépni mind a jobb, mind a baloldali radikalizmus ellen. Február 3-án a székesfehérvári megyegyűlésen bizalmatlanságot szavaztak a kormány iránt. 1919. március 20-án Károlyi megkapta a Vix-jegyzéket, mely szerint a román csapatok elfoglalhatják Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyszalonta-Arad vonaláig egész Erdélyt és a Partiumot. A magyar csapatoknak ezt a területet és ettől nyugatra eső semleges zónát ki kell üríteni. A semleges területen viszont megmarad a magyar közigazgatás.
1919. március 19-én a szabadlábon maradt kommunista vezetők tüntetést szerveztek a fővárosban, s ezen a napon nyomdászsztrájk is kezdődött. A kommunisták elhatározták a főváros stratégiai pontjainak elfoglalását, ami március 21-én meg is történt. Az MSZDP vezetősége döntött a KMP-vel való megállapodásról, a hatalom átvételéről, a Vix-jegyzék visszautasításáról. A munkástanács Károlyi tudta nélkül közzétett a sajtóban egy nyilatkozatot, miszerint lemond, s a hatalmat átadja a kommunistáknak.
A Tanácsköztársaságban a végrehajtó hatalom csúcsán a Forradalmi Kormányzótanács állt. Elnöke a szociáldemokrata Garbai Sándor lett, a külügyi népbiztos pedig Kun Béla. Kun Béla elismerte a belgrádi-konvenciót, de a Vix jegyzéket továbbra is elutasította. Betiltottak valamennyi pártot és egyesületet, megszüntették az ellenforradalmi és polgári lapokat egyaránt. A magyar proletárdiktatúra államrendszere a tanácsokon alapult. A tanácsokat direktóriumok (intéző bizottságok) irányították. A direktórium gyakorolta az adminisztratív végrehajtó hatalmat. A csendőrség és rendőrség helyébe megszervezett Vörös Őrség lépett. A választási jogot 18 évtől kapták meg nők és férfiak egyaránt, de kizárták a kizsákmányolónak nevezett vagyonosokat és papokat. A belső politikai elhárítás Korvin Ottó vezetésével a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán szerveződött meg. 1919. március 30-án megkezdődött a Vörös Hadsereg toborzása. A proletárdiktatúra a legfontosabb termelési eszközök szocializálását állami tulajdonba vételükkel hajtotta végre. Kárpótlás nélkül kisajátított nagy és középbirtokot, nagytőkét, üzemeket, bányákat, közlekedési eszközöket, minden 10 munkásnál többet foglalkoztató kereskedelmet. A köztulajdonba vett üzemekben az ellenőrzést a munkástanács mellett a kormány által kinevezett termelőbiztosok végezték. A kormány bejelentette, hogy az eddigi kék és fehér pénz elveszti értékét, helyette 1,2,25,200 koronás pénzjegyeket hoznak forgalomba, amire a régieket be kell váltani. Erre azonban nem került sor, mert a lakosság nem bízott az új pénzben, s a parasztság egyetlen fizetőeszközként a kék pénzt fogadta el. A Tanácsköztársaságnak megjelent a földről szóló rendelete is, mely szerint aki nem dolgozik, annak föld nem lehet a tulajdonában. Minden közép és nagybirtokot államosítottak. Földosztás azonban nem történt, hanem szövetkezeteket szerveztek.
1919 április 19-én a románok elfoglalták Szatmárnémetit, Nagyváradot, majd néhány nap leforgása alatt Nagykárolyt, Aradot, Debrecent és Gyulát. Délen a francia csapatok megszállták Hódmezővásárhelyet és Makót. A csehszlovák hadsereg is általános offenzív támadást kezdett, majd április 28-án Csap és Munkács között találkoztak a románokkal. Április végére a Tiszántúl teljesen az ellenség kezére került, de az antant megtiltotta a Tiszán való átlépést.
1919. május 1-én a szakszervezeti vezetők lemondásra szólították a kormányt. Kun Béla azonban határozott fellépésével sikerült az ingadozókat maga mellé állítani. Arra buzdították az embereket, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe. Ez mintegy 15000 új katonát eredményezet. Eközben Ausztriában szerveződő ellenforradalmárok létrehozták az Antibolsevista Comitét. Május 30-án Szegeden pedig Károlyi Gyula gróf vezetésével megalakult az ellenforradalmi kormány.
Amikor a magyarok által indított támadások elindultak, Párizsban már végleg döntöttek Magyarország határairól. Így ezt a harc kimenetele már nem befolyásolta. Megérkezett Clemenceau-nak június 7-i jegyzéke, mely az északi hadjárat leállítását követelte, majd a június 13-i, melyben a déli zóna kivételével közölte Magyarország új határait. A Tanácsok Országos Gyűlése szabadkezet adott Kun Bélának, aki békés szándékait hangoztatta. 1919. június 30-án megkezdődött a felvidéki területek kiürítése. Július 1-jén Pozsonyban aláírták a fegyverszüneti szerződést, mely az új demarkációs vonalat is kijelölte. A románok a Tiszántúlról nem akartak kivonulni, míg a magyarok le nem teszik a fegyvert. Július 20-án a Vörös Hadsereg általános támadást kezdett a románok kiverésére, de a támadás néhány nap múlva összeomlott, s a románok Szolnoknál átkeltek a Tiszán, s nyitva állt az út Budapest felé. Augusztus 1-jén utoljára ült össze a kormányzótanács, ahol a többség lemondott. A Központi Munkás- és Katonatanács a Forradalmi Kormányzótanács lemondását elfogadta, és a szociáldemokrata Peidl Gyulát bízta meg az új kormány megalakításával. A Peidl-kormány néhány nap alatt számos rendeletet alkotott, melyben visszaállította a polgári tulajdon és jogviszonyokat. Felszámolták a forradalmi törvényszékeket, feloszlatták a Vörös Őrséget. A román hadsereg közben elfoglalta a Dunától keletre eső teljes országrészt, majd augusztus 3-4-én bevonult Budapestre. Így a Peidl-kormány román katonai parancsnokság felügyelete alá került. Augusztus 6-án este a román támogatású Fehér Ház nevezetű ellenforradalmi csoport lemondásra kényszerítette a Peidl-kormányt. A szervezet élén Friedrich István és Csilléry István ált. Az augusztus 6-i puccsal hatalomra került az ellenforradalom. |
AJÁNLOM AZ OLDALT![A [D-Day] Clan oldala reméljük tetszik az oldal Tagok:Gest4po , Ice , Blazs ,](/portal/vilaghaboruk/image/fl-brenlmg_1024.jpg "A [D-Day] Clan oldala reméljük tetszik az oldal Tagok:Gest4po , Ice , Blazs ,")
